2018. július 30., hétfő

Max Lucado-Bátorság!


„Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” (János 16:33)

Kivétel nélkül, mindannyian megtapasztalunk nehéz időszakokat életünk során. Jézus konkrétan megmondta, hogy ezen a világon szenvedések várnak ránk. Ez a világ egy olyan hely, aminek a próbatételek és nehézségek szerves részei. Nincs az a mennyiségű hit, ami meg tudná változtatni ezt a tényt.

Viszont, az a jó hírem, hogy Isten nem hagy magunkra a nehézségeinkben. Jézus a mi békességünk, és emiatt jó okunk van arra, hogy bátrak legyünk. Ő legyőzte a világot. Ez a garancia arra, hogy minket nem fognak maguk alá gyűrni az élet próbatételei.

Bármilyen nyomorúsággal is nézel szembe, tartsd a szemed Jézuson. Az élet viszontagságai ide-oda hányják az érzelmeidet, mint a tenger hullámai a parafa dugót. Azonban, az Ő benned rejlő élete stabilizálja az érzelmeidet, és lecsendesíti a tomboló gondolataidat. Tudatosan arra koncentrálj, amit tudsz – hogy Mennyei Atyád jó, és Jézus Krisztus Szelleme benned van, hogy végigmenjen veled az adott helyzeten. Ne arra fókuszálj, amit nem tudsz, teret hagyva így a képzelőerődnek, hogy vad gondolatokat tápláljon a jövőddel kapcsolatban. Az, Aki legyőzte a világot, irányítása alatt tartja a dolgokat, és Ő nagyon szeret téged!

SZORONGANI A SEMMIÉRT

Napjainkban egyre általánosabb a szorongás és a depresszió – igen, keresztények is lehetnek depressziósak -
Max Lucado “Anxious for Nothing” című könyvében azokhoz szól, akik ilyen mentális problémákkal küzdenek. 
(A könyv magyar nyelven még nem jelent meg.)

A szorongás a mi-van-ha meteorzápora. Mi van, ha nem lesznek jók az eladások? Mi van, ha nem kapok bónuszt? Mi van, ha nem tudjuk kifizetni a gyerek fogszabályzóját? Mi van, ha a gyerekeimnek csálé fogsora lesz? Mi van, ha emiatt nem lesznek barátaik, ha nem lesznek sikeresek, ha nem találnak maguknak házastársat? Mi van, ha hajléktalanként fognak éhezni olyan táblát tartva, melyre azt írják: “A szüleim nem tudtak fogszabályzót venni nekem”?

A szorongás félelem attól, ami megtörténhet. A szorongás és félelem rokonok, de nem ikrek. A félelem látja a fenyegető veszélyt, a szorongás odaképzeli. A szorongás nem hagy minket aludni, megfoszt energiánktól, jólétünktől. Megfájdul a nyakunk, állunk, hátunk, gyomrunk, fejünk, a vérnyomásunk egyre magasabb lesz, izzadunk.
A szorongás kihat az egészségünkre is, ezért nem játék.

De mégis hogyan lehetséges ez? Az autók biztonságosabbak, mint valaha. Magunk szabályozzuk a vizet és áramot – mégis feszültek vagyunk. Miért? Mi okozza ezt a szorongást? Egyrészt, a változás. Gondoljunk csak bele, mi minden változott. A technológia, az internet létezése. Egyre több és több figyelmeztetés a globális felmelegedésről, nukleáris háborúról, terrortámadásokról. A változások és újabbnál újabb fenyegetések már részei a mindennapjainknak az okostelefonnak, televíziónak és internetnek köszönhetően. Nagyapáink generációjában napokba telt, mire egy nepáli földrengés híre eljutott a Föld többi pontjára. Szüleink idejében a híradó számolt be a katasztrófákról. Most már minden csak percek kérdése. Alighogy feldolgozunk egy krízist, már jön is elénk a következő. A személyes kihívások támadásáról pedig még szó sem esett. Te, vagy valaki, akit ismersz, küzd a rákkal, anyagi nehézségei vannak, vagy csődbe ment a vállalkozása.

Azt gondolnánk a keresztények mentesülnek az aggódás alól, de ez nincs így. Azt tanították nekünk, hogy a keresztény élet a béke élete, és ha nem találjuk meg ezt a békét, úgy hisszük, a probléma bennünk lakozik. Nemcsak szorongunk, de még bűnösnek is érezzük magunkat emiatt. 
Az eredmény egy lefelé haladó spirál: aggódás, bűnösségérzet, aggódás, bűnösségérzet. Ez épp elég ahhoz, hogy valaki szorongani kezdjen. Bőven elég ahhoz, hogy azt higgyük, Pál teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, mikor azt írta: „Semmi felől ne aggódjatok!” (Filippi 4:6)

Egy „aggódj kevesebbet” éppen elég nagy kihívás lett volna. Vagy az, hogy „csak csütörtökön aggódj”. Vagy „csak akkor aggódj, ha súlyos beteg vagy”.

A szorongás jelenléte elkerülhetetlen, de nem kell a börtönében raboskodnunk. Ha a mérgező szorongás addig vezet téged, hogy elhagyd házastársadat, elhanyagold gyerekeidet, felbonts megállapodásokat vagy széttörj szíveket, vigyázz!

A te szíved elnehezítette már az aggodalom?

Keresd ezeket a jeleket:

– Kevesebbet nevetsz, mint korábban?
– Minden ígéretben csak problémat látsz?
– Az ismerőseid azt mondanák rólad, hogy egyre negatívabb és kritikusabb vagy
– Úgy érzed, valami rossz fog történni?
– Alábecsülöd a jó híreket a saját valóságod alapján?
– Vannak napok, amikor inkább végig ágyban lennél ahelyett, hogy felkelj?
– Felnagyítod a rossz dolgokat és lekicsinyíted a jókat?
– Ha lenne rá lehetőséged, elkerülnél minden emberi interakciót életed hátralevő részében?

Ha a legtöbb kérdésre igennel feleltél, szeretnélek bemutatni egy barátomnak. Valójában, a Szentírásról van szó. Olyan gyakran olvastam már, hogy barátok lettünk. Szeretném, ha ez a részlet felkerülne a Szentírás Hírességek Csarnokába, egy múzeum falára, ami bekeretezve hirdeti a 23. Zsoltárt, az Úr imádságát, a János 3:16-ot és a Filippiekhez írott levél 4:4-8-at.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)

„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” (Filippi 4:4-8)

Isten kész vigaszt és békességet nyújtani. Az Ő segítségével másképp fogsz a félelmeidre tekinteni, és felfedezel egy olyan életet, melyet a nyugalom jellemez.

Ezért persze neked is tenned kell. Távol álljon tőlem, hogy olyan benyomást keltsek, miszerint a szorongást elsöpörheti némi buzdító beszéd. Tulajdonképpen, néhányatok számára Isten gyógyítása igénybe vesz terapeutákat és/vagy gyógyszereket is. Ha erre kerülne sor, egy percig se gondold, hogy te csak holmi másodosztályú polgára vagy a Mennyországnak. Kérd Istent, hogy egy képzett tanácsadóhoz vagy orvoshoz vezessen, aki azt a kezelést fogja neked biztosítani, amire valóban szükséged van.

Annyi biztos: nem Isten akarja, hogy örökös szorongásban élj. Nem az ő akarata, hogy rettegve és aggodalmaskodva vágj neki minden napnak. Van egy új fejezete az életedre nézve, és Ő ezt kész megírni.

Forrás: Max Lucado – Anxious for Nothing

MAX LUCADO: HA NÉHA MÉGIS ELBIZONYTALANODSZ!

Réges-régen Isten hozott egy döntést, egy igen fontos
döntést… aminek igazándiból nagyon örülök. Eldöntötte,
hogy megalkot téged.
A kéz, mely létrehozta a csillagokat, megalkotott téged.
A kéz, mely hatalmas völgyeket vájt ki, megalkotott téged.
A kéz, mely fákat teremtett és a napot meg a holdat, megalkotott
téged.
Ezért vagy oly értékes. Hisz Isten alkotott.
Különös gonddal formált meg téged.
Olyanná formálta a szemedet, hogy csak úgy ragyogjon.
Olyanná formálta az ajkadat, hogy mosolyogni tudjon.
Olyanná formálta a nevetésed, hogy kacagásod csilingeljen.
Isten olyanná formált, mint senki mást.
Ha körbenéznél e széles világon – és minden házba bekukucskálnál
–, akkor se találnál senkit, aki pont olyan,
mint te…
Senkinek sincs olyan szeme, mint a tiéd.
Senkinek sincs olyan szája, mint a tiéd.
És senkinek nincs olyan nevetése, mint a tiéd.
Nagyon különleges vagy.
És pont emiatt Isten a legmegfelelőbb otthont akarta
megtalálni számodra…
ahol felmelegedhetsz, ha odakint hideg van,
ahol elbújhatsz, ha félsz,
ahol játszhatsz, és a mennyországról tanulhatsz.
Hosszú-hosszú keresés után, Isten hozzám küldött téged.
És én csuda boldog voltam!
Sose felejtem el a pillanatot, amikor először megláttalak…
szemed csukva volt,
orcád puha, kerek,
ujjacskáid két kis ökölbe görbültek.
S a szívem mélyén tudtam, hogy Isten egy remek kis valakit
bízott rám.
Első közös éjszakánkon minden pici neszedet hallottam:
hallottam, ahogy gőgicsélsz,
hallottam, ahogy szuszogsz,
hallottam kicsi ajkad cuppanását.
És amikor éhesen felsírtál, megetettelek.
Ma nagyobbacska vagy már, sokkal több mindent tudsz.
Megtanultál járni és szaladni.
Megtanultál beszélni és játszani.
Tudsz egyedül enni, szeretsz énekelni, és képeskönyveket
nézegetni.
Többé már nem vagy pici baba.
De bárhogy is növekedsz és változol,
van valami, ami mindig megmarad.
Mindig szeretni foglak,
és melletted állok,
kész arra, hogy karjaimba rejtselek.
Szeretném, ha tudnád…
hogyha néha mégis elbizonytalanodsz.
Tudd, hogy mindig hívhatsz. Ha az éjszaka sötét, és mindenfelől lidérces hangokat hallasz. Csak szólj, és veled leszek.
Ha az árnyakból szörnyek bújnak elő a félhomályban.
Csak szólj, és veled leszek.
Ha nehéz a szíved, mert pajtásaid igazságtalanok és undokok, gyere, bújj ide hozzám…
mert én szeretlek.
És mindig szeretni foglak. Szeretném, ha tudnád, hogyha néha mégis elbizonytalanodsz.
Mindenekelőtt, tanítgatlak téged Istenről. Arról, hogy Ő szeret téged. És megvéd. Isten és az Ő angyalai vigyáznak reád.
És Isten azt akarja, hogy meséljek neked a mennyországról, hogy mindenképpen tudj róla. Hisz az egy gyönyörű hely.
Ott nincs se könny,
se undok emberek,
se szörnyek.
Ott sohase kell elbúcsúznod,
vagy “jó éjszakát” kívánnod.
Ott sose leszel éhes vagy beteg.
Ott sose fog félni vagy fázni,
A mennyben olyan közel leszel Istenhez, hogy Ő fog átölelni, úgy, ahogy most én ölellek. Csodálatos lesz. Én is ott leszek. Megígérem. Ott leszünk együtt, örökkön örökké.
Emlékezz erre…
hogyha néha mégis elbizonytalanodsz.
(Forrás: A Szív című újság 2015 december-januári száma)

AMIKOR LÁTOK EGY BIRKANYÁJAT


AMIKOR LÁTOK EGY BIRKANYÁJAT, akkor pontosan azt látom: a nyájat, egy hatalmas gyapjúpamacsot. Nem egy bárányt látok, hanem bárányokat.
Mind ugyanolyan. Nekem egyik sem különbözik a másiktól.

A Pásztor viszont nem így látja. Számára minden bárány különböző. Mindegyiknek megvan a maga története.

Mindegyikért az életével fizetett. Mindegyik kedves Neki.
„A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, Ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait"
(János 1:3, EFO).

Amikor egy tömeget látunk, akkor pontosan azt látjuk: a tömeget. Embereket, embertömeget látunk, nem pedig személyeket, sorsokat.

De nem így a Pásztor. Neki minden arc más. Minden arc egy történet.
A Pásztor ismer engem. Tudja a nevemet. És soha nem fogja elfelejteni. Mert Isten azt mondta:
„Tenyerembe írtam a neved"
(Ézsaiás 49:16)

Horváth Ilona szerkesztése-

2018. július 16., hétfő

Ha »megzendül«, akkor kész

Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj«
(Lukács 6:45)

„Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi.


A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. 
A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! 
Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. 
Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik?

Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45) és semmi sem tudja jobban felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. 
Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! 
Van remény számunkra, »tompák« számára is. 
Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet!

2018. július 9., hétfő

Hű, a kedvencem!

,,…erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.,,
- 2 Timóteus 2,1


Egy kutya képzeletbeli naplójából:
Reggel 8:00 – Hű, kutyakaja! A kedvencem!
9:40: Hű, sétálni megyünk! A kedvencem!
És így tovább ... Hű, a kedvencem!
Most pedig tekintsünk bele a macska naplójába:
Fogságom 283. napja. Mialatt ezek friss húst esznek és dőzsölnek, én kénytelen vagyok ezt a száraz macskakaját rágni. Be kell érnem azzal, hogy néhány bútordarabot összerongálok. Ez némi megelégedést jelent számomra.

Az egyik hálás, míg a másik morog. Ugyanaz a ház. Ugyanaz a gazdi. Mégis két merőben eltérő hozzáállás. Melyik napló hasonlít inkább a tiédre? Annyira könnyű eltérni ettől. És annyira könnyű hálátlannak lenni.

A hála a kegyelem elsőszülött gyermeke, az áldott ember megfelelő válasza. Merülj el a hála tananyagában. A hála megváltoztatja a napunkat. Határozd el magad, hogy minden napot nagyszerű nappá teszel.
„Legközelebb, amikor olyan naplementét látsz, amitől eláll a lélegzeted, vagy olyan virágot pillantasz meg, amitől eláll a szavad, csak maradj úgy. Ne mondj semmit. Hallgasd, amint a Menny a füledbe súgja: „Tetszik? Csak érted alkottam!”
Milyen jó Istenünk van!