🌟Isten nem fog elhagyni. ..❣️

,,💞Isten nem fog elhagyni. Szeretetből hozzád bilincselte magát. Nála van a kulcs. 

Nem kell megnyerned a szeretetét. Már a tiéd. És mivel nem kell megnyerned, így elveszíteni sem tudod.,,

,,Isten azért tartja vissza, amire vágyunk, hogy megadja, amire szükségünk van.,,

ANGYALOK VIGYÁZNAK RÁD🌟❣️

,,💞Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.,,- (Zsoltárok 34,8 )

Angyalok szolgálnak Isten népének. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). 

Ha elfogadtad Isten uralmát az életedre, akkor biztos lehetsz benne, hogy sok hatalmas angyal fog őrizni utadon. „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett”. 

Ez azt jelenti, hogy nem csak bájosan odainteget, miközben elröppen melletted, hanem ott táborozik, 

ott időzik, ott őrködik melletted. 

Égi lények vigyáznak rád. Hagyd, hogy ez az igazság kimossa a félelmet. 

A világ leggazdagabbjai sem élvezik azt a védelmet, amit Isten szolgái nyújtanak neked.
És az angyalok még örömüket is lelik ebben! 

Az angyalok nem csak szolgálnak téged, hanem ámulnak is: „az angyalok is vágyakozva szeretnének betekintést kapni” (1 Péter 1:12). 

Álmélkodó angyalok szemlélik az ajándékokat, amiket Isten neked adott. 

A Szent Szellem az angyalokban is lakozik? Nem. Viszont benned igen. 

Az angyalok hálát adnak a megváltásért? 

Nem, mert ők soha nem voltak elveszve. Te viszont igen. Krisztus angyallá változott? 

Nem, Ő emberré lett. És az angyalok csodálattal nézték, amikor ez megtörtént. 

Angyalok imádata vette körül Őt, amikor megszületett. Angyalok várakoztak a halálánál. 

Az angyalok figyelemmel kísérik Isten népének a munkálkodását: „Most viszont meg akarja mutatni sokoldalú bölcsességét az Eklézsia közreműködésével a mennyei hatalmasságoknak és fejedelmeknek” (Efezusi 3:12, Egyszerű Fordítás).

Az, ahogyan Isten munkálkodik benned, Isten angyalait csodálatra és tapsra készteti. 

„Ezért azt mondom nektek, Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez” (Lukács 15:10).

Isten a legkiválóbb csapatát küldi, hogy vigyázzanak rád. 

Képzeld el, hogy az amerikai elnök megbízza a Titkos Szolgálat embereit, hogy védelmezzenek téged. 

Utasítja az ügynökeit, hogy motoros kíséretet biztosítsanak számodra, miközben vezetsz, és oltalmazzanak a tömegben. 

Hogy aludnál, ha tudnád, hogy az elnök legjobb embere áll őrt az ajtód előtt? 

Hogy fogsz aludni, tudván, hogy a menny egyik kiválósága teszi ezt? Nem vagy egyedül!

Hatalmas angyalok vigyáznak rád és ha majd átléped a célvonalat, ők lesznek az elsők, akik tapsviharral fogadnak.

🌟URAM, TE JÓ VAGY❣️

Amikor legutóbb felszálltam a repülőre, a pilóta a nevemen szólított. 

A pilótafülke bejáratánál állva üdvözölte az utasokat. "Szia Max!" Joe volt, a barátom. 

Egy kedves, régi barátom. Ő a légi közlekedés matuzsáleme. Már vagy ezer éve repül. 

Vezetett már teherszállító repülőt, dolgozott már kereskedelmi járaton. 

Minden lehetséges problémával találkozott már; az elektromos vihartól kezdve az üres üzemanyag tartályig. Jó pilóta. És jó barát. Nem a szomszédom, de ha az lenne, akkor az ingatlanunk ára megugrana. Ha kórházba kerülnék, az ágyam mellett virrasztana. 

Ha vakációra mennék, vigyázna a kutyámra. Ha megbántanám, megőrizné a nyugalmát, amíg megbeszéljük a dolgokat. Annyi esélye van annak, hogy hazugság hagyja el a száját, mint annak, hogy egy szúnyog elénekelje a nemzeti himnuszt. Soha nem káromkodik, nem részegeskedik, és nem csal. Ő ilyen jó. Jó - mind a képességeit, mind pedig a szívét illetően.

Pár percig beszélgettünk, azután leültem a helyemre, és teljes biztonságban éreztem magam. 

Mi többet akarhatnék? A pilóta tapasztalt és kipróbált. Sőt mi több, kipróbált és igaz barát. 

Jó kezekben vagyok. Kapóra jött, hogy tudatában voltam mindezeknek. 

Egy órája repültünk, amikor óriási légörvénybe kerültünk. 

Az utasok levegőért kapkodtak, az alsó és felső műfogsorok összekoccantak, a légi utaskísérők kérték, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket és vegyük elő a rózsafüzéreket. :)
Ami azt illeti, voltam már hullámvasúton, ami kevésbé volt rázós, mint ez a repülőút. 

A többi utassal ellentétben, azonban, én nyugodt maradtam. 

Nem kívántam a halált, de volt egy előnyöm. Ismertem a pilótát. Ismertem Joe-t. 

Ismertem a szívét és bíztam a hozzáértésében. 

Joe képes kezelni ezt a helyzetet. A vihar rossz volt, de a pilóta jó. 

Tehát, amennyire ilyen helyzetben lehetséges, lazítottam.

Barátom, viharos világban élünk. Minden nap hoz légörvényeket. Változó gazdasági helyzetet. 

Öregedő testet. Hanyatló munkaerő piacot. Növekvő utcai erőszakot. 

A kérdés az ilyen viharos időkben ez: Jó pilótánk van?

A Biblia egyértelmű válasza: Igen! "…te jóságos vagy, Uram!" (Zsoltárok 25,7) 

"Jó és igaz az Úr…" (Zsoltárok 25,8)
" Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak."(Zsoltárok 86,5)
"Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Hozzá menekül." (Zsoltárok 34,9)

Isten jó - mind, a képességeit, mind a szívét illetően. Minden megváltozik, ha ismered a pilóta szívét. Ámen!

🌟Ha »megzendül«, akkor kész❣️

💞 Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj«
(Lukács 6:45)

„Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi.

A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. 

A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! 

Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. 

Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik?

Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45) és semmi sem tudja jobban felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. 

Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! 

Van remény számunkra, »tompák« számára is. 

Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet!

🌟MIT JELENT ISTENT DICSÉRNI❓❣️

Mit jelent Istent dicsérni? Nagyon tetszik Dávid király definíciója a Zsoltárok 34:3-ban:

„💞Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.”

„Lássuk nagynak az Urat, és magasztaljuk az Ő nevét” (angolból fordítva).

A dicséret azt jelenti, hogy Istent felnagyítjuk, nagynak látjuk és figyeljük, ahogy munkálkodik.
Természetesen Isten mérete nem változik, viszont a mi látásmódunk igen. 

Ha közelebb húzódunk Hozzá, Ő nagyobbnak tűnik. De hát nem éppen erre van szükségünk?

Egy „nagy nézet” Istenről. Hát nincsenek nagy problémáink, nagy aggodalmaink és nagy kérdéseink? Természetesen vannak. Tehát, akkor arra van szükségünk, hogy egy nagy Istent lássunk.

A dicséretnek pont ez a szerepe. Hogy lehet az, hogy énekeljük „Szent, szent, szent” és közben a látásmódunk nem tágul, és az arcunk nem ragyog?

Egy ragyogó arc mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében volt. 

Isten azon munkálkodik, hogy megváltoztassa a világ arcát. Megengeded, hogy a tiéddel kezdje?

🌟A FOLTMANÓK❣️

✨Ez egy tanulságos mesetörténet, ami megmutatja neked milyennek lát téged Isten 

és Te hogyan lásd magadat!!

‼️Az Úr neked mint gyermekének is ezt mondja: Nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! 

És én sohasem hibázom‼️

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. 

Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.

A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. 

Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak.

A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott.

Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. 

Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. 

Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.
Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.

– Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. – Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!
Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.
– Nem vagyok jó foltmanó – gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.

Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. 

Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. 

Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! 

Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

– Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. – Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
– Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.
– Élit?
– Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.
– De miért?
– Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!
Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
– Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? – kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg.

Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.

Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe.
Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. 

Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. 

A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.
Ekkor meghallotta a nevét.
– Pancsinelló! – hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
– Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézelek meg!
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
– Te tudod a nevemet? – kérdezte a kis manó.
– Persze, hogy tudom! Én alkottalak!

Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
– Hm… – szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte.

 – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!
– Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!
– Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók.
– Tényleg?
– Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? 

Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. 

Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!

Pancsinelló felnevetett.
– Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. 

A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
– Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.
Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. 

Nem is tudta, mit mondjon.

– Mindennap vártam, hogy eljössz! – folytatta Éli.
– Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák – mondta Pancsinelló.
– Tudom. Mesélt rólad.
– Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
– Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. 

A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.
– Micsoda?
– A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?
– Hát, még nem nagyon…

Éli elmosolyodott.
– Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. 

Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem. Éli letette Pancsinellót a földre.
– Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: – Azt hiszem, komolyan mondja!
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Forrás: Max Lucado: You Are Special (In: Punchinello and the Wemmicks)

🌟BETLEHEM MIATT ISTEN MINDENT KÉZBEN TART❣️

Ritkán szoktuk Jézus családfáját emlegetni a születésével összefüggésben.
Máté mégis megtette. Evangéliumát rengeteg név felsorolásával kezdi.
Mielőtt megemlítené a Napkeleti Bölcseket, vagy Betlehem csillagát, elkezdi felsorolni:

„Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám.
És a lista tizenhat versen át folytatódik: „Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai. Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.” - Hatalmas ásítás – Lépjünk inkább a születéstörténetez!

 
Miért van szükség arra, hogy Támárról, Ráhábról és Rútról olvassunk?
Miért említi meg Máté evangélista Dávidot és Salamont, mielőtt Józsefről és Máriáról szólna?
A zűrzavar nem tudja távol tartani Krisztust ettől a világtól, üzeni Máté a nemzetségtáblázaton keresztül. A Messiás nem a felmenői érdeméért jött erre a világra, hanem éppen a tetteik ellenére megszületett.

 
Támárt magára hagyták. Rút egy migráns volt, Ráháb pedig egy prostituált.
Dávid házasságtörő, Salamon pedig egy nőbolond. Jézus családfája igencsak viharvert és megtépázott. Néhány király istentelenül, vérszomjasan élt.

Ennek ellenére Isten megígérte Jézus eljövetelét, és Jézus valóban megszületett.
Krisztus eljött erre a világra!

A bűn és az összeesküvés ellenére, Krisztus eljött.
A rasszizmus és a szexizmus ellenére, Krisztus eljött.
Annak ellenére, hogy az emberek többsége elfelejtkezett Istenről, Krisztus eljött.
A zűrzavartól függetlenül, sőt, annak ellenére, Krisztus eljött közénk.
Természetfeletti fogantatás, hirtelen népszámlálás, hosszú utazás Názáretből Betlehembe. 

Örömtelen és nehéz események, de ezek a világ leghatalmasabb csodáját készítették elő. 

Minden azért történt, hogy ez a pillanat megvalósulhasson.
Mária valószínűleg másként tervezte az események sorozatát. 

Ennek ellenére, hatalmasabb dolgok történtek, mint amiről valaha is álmodhatott volna. 

Isten felhasználta a nehézségeket, hogy a tervét megvalósíthassa. 

Nincs-e szükségünk erre az emlékeztetőre?

A rövid éjszakák, a kemény munka és a megterhelő stressz világában tudnunk kell, hogy Jézus mindent a kezében tart. Isten mindent kézben tart. Ő kezében tart mindent érted is.