A szorongás a mi-van-ha meteorzápora. Mi van, ha nem lesznek jók az eladások?
Mi van, ha nem kapok bónuszt? Mi van, ha nem tudjuk kifizetni a gyerek fogszabályzóját?
Mi van, ha emiatt nem lesznek barátaik, ha nem lesznek sikeresek, ha nem találnak maguknak házastársat? Mi van, ha hajléktalanként fognak éhezni olyan táblát tartva, melyre azt írják:
Megfájdul a nyakunk, állunk, hátunk, gyomrunk, fejünk, a vérnyomásunk egyre magasabb lesz, izzadunk.
A szorongás kihat az egészségünkre is, ezért nem játék.
De mégis hogyan lehetséges ez? Az autók biztonságosabbak, mint valaha.
Magunk szabályozzuk a vizet és áramot – mégis feszültek vagyunk. Miért? Mi okozza ezt a szorongást? Egyrészt, a változás. Gondoljunk csak bele, mi minden változott. A technológia, az internet létezése.
Egyre több és több figyelmeztetés a globális felmelegedésről, nukleáris háborúról, terrortámadásokról. A változások és újabbnál újabb fenyegetések már részei a mindennapjainknak az okostelefonnak, televíziónak és internetnek köszönhetően.
Nagyapáink generációjában napokba telt, mire egy nepáli földrengés híre eljutott a Föld többi pontjára. Szüleink idejében a híradó számolt be a katasztrófákról. Most már minden csak percek kérdése. Alighogy feldolgozunk egy krízist, már jön is elénk a következő.
A személyes kihívások támadásáról pedig még szó sem esett.
Te, vagy valaki, akit ismersz, küzd a rákkal, anyagi nehézségei vannak, vagy csődbe ment a vállalkozása.
Azt gondolnánk a keresztények mentesülnek az aggódás alól, de ez nincs így.
Azt tanították nekünk, hogy a keresztény élet a béke élete, és ha nem találjuk meg ezt a békét,
úgy hisszük, a probléma bennünk lakozik. Nemcsak szorongunk, de még bűnösnek is érezzük magunkat emiatt.
Az eredmény egy lefelé haladó spirál: aggódás, bűnösségérzet, aggódás, bűnösségérzet.
Ez épp elég ahhoz, hogy valaki szorongani kezdjen. Bőven elég ahhoz, hogy azt higgyük,
Pál teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, mikor azt írta: „Semmi felől ne aggódjatok!”
(Filippi 4:6)
Egy „aggódj kevesebbet” éppen elég nagy kihívás lett volna. Vagy az, hogy „csak csütörtökön aggódj”. Vagy „csak akkor aggódj, ha súlyos beteg vagy”.
A szorongás jelenléte elkerülhetetlen, de nem kell a börtönében raboskodnunk.
Ha a mérgező szorongás addig vezet téged, hogy elhagyd házastársadat, elhanyagold gyerekeidet, felbonts megállapodásokat vagy széttörj szíveket, vigyázz!
A te szíved elnehezítette már az aggodalom?
Keresd ezeket a jeleket:
– Kevesebbet nevetsz, mint korábban?
– Minden ígéretben csak problémat látsz?
– Az ismerőseid azt mondanák rólad, hogy egyre negatívabb és kritikusabb vagy
– Úgy érzed, valami rossz fog történni?
– Alábecsülöd a jó híreket a saját valóságod alapján?
– Vannak napok, amikor inkább végig ágyban lennél ahelyett, hogy felkelj?
– Felnagyítod a rossz dolgokat és lekicsinyíted a jókat?
– Ha lenne rá lehetőséged, elkerülnél minden emberi interakciót életed hátralevő részében?
Ha a legtöbb kérdésre igennel feleltél, szeretnélek bemutatni egy barátomnak.
Valójában, a Szentírásról van szó. Olyan gyakran olvastam már, hogy barátok lettünk.
Szeretném, ha ez a részlet felkerülne a Szentírás Hírességek Csarnokába, egy múzeum falára,
ami bekeretezve hirdeti a 23. Zsoltárt, az Úr imádságát, a János 3:16-ot és a Filippiekhez írott levél 4:4-8-at.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.
Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.
Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.
Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos,
ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” (Filippi 4:4-8)
Isten kész vigaszt és békességet nyújtani. Az Ő segítségével másképp fogsz a félelmeidre tekinteni és felfedezel egy olyan életet, melyet a nyugalom jellemez.
Ezért persze neked is tenned kell. Távol álljon tőlem, hogy olyan benyomást keltsek, miszerint a szorongást elsöpörheti némi buzdító beszéd.
Tulajdonképpen, néhányatok számára Isten gyógyítása igénybe vesz terapeutákat és/vagy gyógyszereket is. Ha erre kerülne sor, egy percig se gondold, hogy te csak holmi másodosztályú polgára vagy a Mennyországnak.
Kérd Istent, hogy egy képzett tanácsadóhoz vagy orvoshoz vezessen, aki azt a kezelést fogja neked biztosítani, amire valóban szükséged van.
Annyi biztos: nem Isten akarja, hogy örökös szorongásban élj.
Nem az ő akarata, hogy rettegve és aggodalmaskodva vágj neki minden napnak.
Van egy új fejezete az életedre nézve, és Ő ezt kész megírni.
