Amikor John Newton papírra vetette ezeket a szavakat, a saját tapasztalatát írta le. Élete legnagyobb próbája jött el azon a napon, amikor eltemette feleségét. Nagyon szerette őt és azért imádkozott, hogy az Úr előbb vegye magához, mint a feleségét. Azonban ez az imája válasz nélkül maradt.
Nagy volt a fájdalma, de szomorúságában megtalálta Isten gondoskodását.
Később ezt írta: „A világ legnagyobb bankja sem tudna kárpótolni a veszteségemért. Azonban az Úr, a Mindenható, szól és megteszi. Ezért akik ismerik Őt és bíznak Benne, bátorodjanak.”
Betegség, csapások és nyomorúság árasztják el a világot. Azonban nem ezek irányítják!
A kegyelem teszi.
De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. " (2 Korinthus 12,9 )
A kegyelem szót úgy is megfogalmazhatnánk, hogy „Isten erejének és védelmének kimeríthetetlen tárháza”. Nem csak alkalmanként adja, hanem állandóan és kitartóan. Úgy, mint a tenger hullámai. Egyik hullám jön a másik után. Az egyik épphogy elment, már ott is a következő.
Bizalmunkat bátran abba a jó hírbe vethetjük, hogy ha Isten megenged egy próbát, akkor a kegyelmet is megadja hozzá. Soha nem merítjük ki a tárházát. Ő nem mondja: „Ne kérj már annyit! A kegyelem készletem kimerül.” Nem, a menny nem ismer ilyen szavakat. Istennek van elég kegyelme ahhoz, hogy megoldja a problémáidat, és letörölje a könnyeidet.
,, Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?,, (Róma 8,32 )
Ha a legnagyobb és legdrágább ajándékot már odaadta, akkor hogyan ne árasztaná ránk a számunkra tartogatott áldásokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése